A fekete-fehér filmek szerkezete három fő elemből áll.
A hordozóréteg (maga a filmszalag) az 1950-es évekig cellulóz-nitrátból készült.
A filmszalag nevének ma is használt „celluloid” változata ennek az alapanyagnak a márkaneve volt.
A celluloid rendkívül gyúlékony anyag, majdnem robbanószer.
Az időtállósága sem jó: töredezik, magasabb páratartalom mellett foltosan sötétedik, sőt elfolyósodva teljesen szétbomlik.
A filmek következő generációjának évtizedekig az acetil- cellulóz alapanyag volt a hordozó rétege.
Ez már jóval stabilabb, normál páratartalom mellett nem romlik jelentősen.
Hő és fény hatására merevebbé, törékenyebbé válik.
Ez a jelenség jól megfigyelhető a sokat használt mese-diafilmek esetében.
A filmkorszak végén a hordozóanyag már valamely újabb műanyag fajta, pl. polikarbonát volt.
Romlás nem fedezhető fel rajtuk, mert ezek egyrészt nagyon stabil anyagok, másrészt a gyártásuk óta még nem sok idő telt el.
A filmszalag másik fontos alkotóeleme a zselatinréteg.
Bár egy változó összetételű, természetes alapanyagról van szó, normál páratartalom mellett, fénytől elzártan nagyon stabilan viselkedik.
Kismértékű spontán cserződés előfordulhat, de ez a képre nincs jelentős hatással.
A képet alkotó ezüstszemcsék a zselatinréteg belsejében, száraz körülmények között biztonságban vannak, hosszú ideig megőrzik eredeti állapotukat.
Hiába stabil azonban a zselatinréteg és az ezüstszemcse önmagában, ha az emulzióban vegyszermaradványok maradtak.
Ezek a levegő páratartalmának lekötésével reakcióba lépnek az ezüsttel vagy a zselatinnal is.
A vegyszermaradványokat hosszú mosással, egyes esetben semlegesítő vegyszeres utókezeléssel lehetett eltüntetni.
Az archiválásra szánt filmanyagok esetén szigorú előírások voltak a megengedett vegyszermaradványokra vonatkozóan.
Az amatőr gyakorlatban – mind a házi, mind a labor eljárásokban – azonban erre nem fektettek fokozott hangsúlyt.
A vegyszermaradványok miatt a filmek jövője kiszámíthatatlan: vannak amelyek még évtizedekig jó állapotban maradnak, vannak, amelyek már most is foltosak.