A színes filmek élettartama
A színes filmek fényérzékeny rétegét is ezüst-halogenid szemcsék alkotják. A fény hatására meginduló kémiai folyamat az előhívás során színképző anyagokat köt meg. A halványító fürdőben az eredeti ezüst réteget eltávolítják, így csak a színképző anyagok, már színezék formájában maradtak a rétegben és ezek alkotják a képet.
A színezékek stabilitását a stabilizáló fürdő növelte. Semlegesítette a vegyszermaradványokat, cserző hatása pedig erősítette a zselatinréteget. Természetesen a színes eljárásban is fontos szerepet játszik a végső mosás minősége.
A színes filmjeink élettartamát tehát három tényező határozza meg: milyen színezék található a filmben, milyen volt a végső mosás minősége és milyen volt a stabilizáló fürdő összetétele. A filmekben alkalmazott színezékek közül a kékeszöld (cián) a legkevésbé stabil, a sárga közepesen, míg a bíbor a legkevésbé hajlik a bomlásra. A kifakult fényképeken jól érezhető ez a különbség: a nagyon fakó képek már szinte csak tompa vöröses tónusokból állnak az erős bíbor és a gyenge sárga színezék eredőjeként.
Jelenleg nincs egységes álláspont arról, hogy a színes filmek fakulása milyen ütemben zajlik. Az biztosan állítható, hogy a 1980-as évek közepéről származó filmeken már erősen érezhető a fakulás, de a 90-es évekből is kaptunk már gyengébb minőségű filmeket, amiken már látszott a romlás. A mozifilmeknél vizsgálják a legalaposabban ezt a folyamatot, és ott jól kimutatható a színveszteség, pedig a labormunka és a tárolás professzionális volt. A Magyar Filmlaboratórium által a Magyar Nemzeti Filmarchívum részére nemrégiben digitalizálással megmentett legfiatalabb mozifilm eredetileg 1980-ban készült.
A fekete-fehér filmek élettartama
